Emma mindennapjai

Emma mindennapjai

A kislány, aki megmentette a húsvéti nyuszit

Amikor egy hétköznapi történet, mesévé szövődik

2017. április 17. - lisett

Húsvét reggele mindig nagy vidámsággal telik, hiszen a húsvéti nyúl ilyenkor ajándékokkal kedveskedik a gyerekeknek. Elrejti a kertben, a házakban a csokitojásokat, a gyerekek pedig nagy örömmel kutatnak utána.

Idén is elérkezett ez a reggel, ám ezúttal szomorúságot hozott. Hiába kutatták, keresték a gyerekek az elrejtett ajándékokat, semmit sem találtak. A szülők próbálták a gyerekeket felvidítani, de sajnos sokan vigasztalhatatlanok maradtak. A nevetés helyett sírás, a szemekben pedig csillogás helyett könnyek születtek.

A falu szélén élt egy kislány, aki szintén nagyon várta már a húsvéti nyuszi érkezését. Ő is szomorú volt, hogy reggel semmit sem talált a kertben és hiába festette a szép piros tojásokat, a nyuszi rá se hederített. Először arra gondolt, hogy a húsvéti nyuszi biztos megfeledkezett róla, de később, amikor az utcán sétált, hallotta, hogy a faluban a szomszédok is arról panaszkodtak, hogy nem járt náluk a nyuszi.
Biztos valami baj történhetett vele! - gondolta a kislány és gyorsan hazaszaladt. Otthon sokat törte a fejét hogyan is menthetné meg a Húsvétot. Egyfolytában a fülében csengtek a szomszédok vádaskodó szavai:
- Már a  húsvéti nyúlban sem lehet megbízni!  - mondta az egyik.
- Szerintem elege lett a munkájából, de legalább a gyerekekre gondolhatott volna! - így a másik.

Ekkor a kislány elhatározta, hogy kideríti, mi történt a a húsvéti nyuszival. Felcsatolta lábára görkorcsolyáját és neki indult a kutatásnak. Miközben elhagyta a falut, látta, hogy az emberek mennyire el vannak keseredve, mindenki szomorú volt. A húsvéti díszek, színek eltűntek, egy ház falára még ez a felirat is felkerült: Gyáva nyúl. A kislány megfogadta, hogy visszaszerzi a húsvéti nyúl becsületét.

Bejárta a környék falvait, benézett minden ház kertjébe, de egyetlen nyulat sem látott. Hová tűnhettek? Mi történhetett velük? - csodálkozott. Azt hitte, ők majd segítenek neki a húsvéti nyuszi keresésében, de csalódnia kellett. Ez az ügy egyre rejtélyesebbé vált. Most hová menjek? Hol keressem őket? - kérdezte a kislány kétségbeesetten. Ekkor eszébe jutott egy történet, amit anyukája mesélt neki nem is olyan rég. Van egy hely a közelben, amit úgy hívnak a Nyulak-szigete. Biztos, mind ott vannak! - gondolta.

A kislány el is indult, hogy megkeresse a szigetet, de bárkitől is kérdezte meg, senki sem tudta megmondani hol található.
- Sohasem hallottam róla. - mondta az egyik járókelő.
- De anyukám azt mondta, létezik! - válaszolt vissza a kislány.
- Akkor biztos csak kitalálta! - és otthagyta a kislányt az úton.

A kislány nagyon elszomorodott, leült egy padra és elkezdett sírni. Ekkor egy öreg néni, aki csak a botja segítségével tudott járni, helyet kért a padon.
- Leülhetek, kedveském? - kérdezte a kislánytól.
- Persze néni, tessék csak. - és a kislány letörölte az arcán legördülő könnyeket.
- Miért szomorkodsz, kincsem? - kérdezte a néni.
- Eltűntek a nyulak és nem találom őket! - szipogta.
- Ó, ez nagyon szomorú. Sajnálom. Kerested már a Nyulak-szigetén is?
- Tessék? Mit tetszett mondani? - mintha darázs csípte volna meg, úgy pattant fel a padról a kislány.
- Jártál-e már a Nyulak-szigetén?
- Nem! Pont ezt a helyet keresem, de senki nem tudja, hol van. A néni tudja?
- Hát persze, hogy nem tudják, mert ma már nem ez a neve a szigetnek. Margitszigetnek hívják, kincsem, így biztosan meg fogod találni.
- Köszönöm szépen, néni! - a kislány két puszival búcsúzott el a nénitől és továbbindult.

Az emberek így már ismerték a helyet és a kislány hamarosan meg is érkezett a szigetre. De nem látott mást csak fákat, virágokat és egy nagy folyót, ami körülvette a szigetet. Aztán gyerekzsivajra lett figyelmes. Kíváncsi volt, mi örömük lehet még a gyerekeknek ezen a szomorú napon. És ekkor egy olyan helyre ért, ahol állatokat tartottak bezárva. És meglátta a nyuszikat is, akik ketrecekben voltak. A gyerekek azért örültek, mert voltak olyan nyuszik, amelyeket nyitott ketrecekbe raktak, hogy megsimogathassák őket a gyerekek. Az egyik ketrecnél különösen nagy sor állt, így a kislány is kíváncsi lett, mire ez a nagy tolongás. Amikor rá került a sor, ő is megsimogatta a nyuszit, de nagyon meg is sajnálta.

- Olyan kedves vagy, sajnálom, hogy így bánnak veled! Még sosem láttam a húsvéti nyuszit, de valahogy ilyennek képzelném, amilyen te vagy! - mondta a nyuszinak, miközben simogatta.
- Akkor jó a képzelőerőd, mert valóban én vagyok! - mondta a nyúl.
A kislánynak tátva maradt a szája, hirtelen azt sem tudta mit csináljon. 
- De hát hogy kerülsz ide? - nyögte ki végül.
- A ruháimat kimostam a nagy alkalomra, kiteregettem, de jött egy nagy szél és elfújta. Ekkor kaptak el, mert azt hitték, hogy egy közönséges házi nyúl vagyok.
- Hát valóban úgy is nézel ki! De mindegy is. Annyira kerestelek, de végre megtaláltalak!
- Mert hittél bennem! Örülök, hogy vannak még ilyen gyerekek!
- Kiszabadítalak! - és a kislány megfogta a nyulat és kivette a ketrecből.

Fuss, szaladj, meg se állj!
A sok gyerek csak rád vár!

Kiabálta a kislány és azzal a nyuszi elszaladt, de még mielőtt eltűnt volna a szigeten, visszafordult a kislányhoz, hogy megköszönje neki, hogy megmentette.


És ugyan egy nappal később, de mindenkihez eljött a húsvéti nyuszi és meghozta a várva várt ajándékokat is. És így lett teljes a húsvét, mindenki örömére.

 

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk!

image1.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://cserfesemma.blog.hu/api/trackback/id/tr6712431727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása