Kedves Mikulás!

Amikor közeleg a nap, hogy ajándékot kapok tőled, folyton csak azt hallom a felnőttektől: Légy jó gyerek, mert a Mikulás mindent lát! Nem tudom, hogy valóban látsz-e mindent, de ha nem, akkor szívesen elmesélem neked, mi történt velem az elmúlt időszakban, hogy el tudd dönteni jó, vagy rossz gyerek voltam.

Néha nehezen igazodom ki a jó és a rossz között, de anya segít nekem ebben. Tudom, hogy te is osztályozol. A jó gyerekek ajándékot kapnak, a rosszak pedig virgácsot. Anya azt mondja, kell, hogy lássak rossz példát is, mert akkor el tudom dönteni, hogy melyik oldalhoz tartozzak és milyen ember akarjak, vagy ne akarjak lenni. Én jó gyerek akarok lenni és bizonyára látod, hogy próbálok az lenni, csak reggelente, amikor készülünk az iskolába ez nem mindig sikerül. Sokszor felmérgesítem anyát azzal, hogy nem öltözködöm, vagy nem mosakodom. Ezek olyan unalmas dolgok, nem lehetne kihagyni legalább egyszer? Anya azt mondja, ilyenkor a fülemen ülök, de szerintem ez képtelenség! Hogyan tudnék ráülni a saját fülemre? Anya szerint direkt csinálom az időhúzást, pedig ez nem igaz, csak olyan jó lenne még egy órát aludni! Igaz, anya is ezt mondja hétvégén, amikor azzal ébresztem fel, hogy játsszunk. Akkor olyan vicces fejet tud vágni! Egyszer vasárnap reggel 7-kor azzal keltettem fel, hogy játsszunk Lics-locs, mit hozott a kishajó?-t. Tudod, azt a játékot, amikor ki kell találni azt, amire a másik gondol. Azt mondta anya, várjak egy kicsit, mert most nyitotta ki a szemét, de én mondtam neki, hogy a szemünk nem a gondolkodáshoz kell. A szemünk látásra van, úgyhogy nyugodtan játszhatunk.

A legnagyobb változás idén az életemben az volt, hogy ősszel elkezdtem az iskolát. Tudod, az  iskola az a hely, ahol írni, olvasni tanulnak a gyerekek. Anya szerint egy kockaképző, de én ezt nem értem. Nem láttam még kockákat ott, csak a matek füzetemben. Képzeld, már le tudom írni a nevemet, mert tanultuk az „e”, az „m” és az „a” betűt! És így ezt a levelet alá is tudom majd írni! A számolás is elég jól megy nekem. Múltkor segítettem is anyának. Azt mondta, hogy össze kell adni a sárga csekkeket, amelyeket be kell fizetnie a postán és mondtam, hogy majd én megcsinálom. Megfogtam a csekkeket és elkezdtem számolni: egy, kettő, három. Ennyit számoltam össze. Anya, azt mondta, hogy valamit rosszul csináltam, mert neki sokkal több jött ki, de közben nevetett és azt is mondta, bárcsak az én eredményem lenne jó!

Egyébként most egy kicsit szomorú vagyok, mert elültettek a legjobb barátom mellől. Mondtuk a barátommal a tanító néninek, hogy mi egymás mellett szeretnénk ülni, de ő azt válaszolta, hogy ez nem kívánságműsor! Anya azt mondta, hogy kezdődik, de nem hiszem, hogy a Szulejmán következő részére gondolt, anya nem is néz ilyeneket. Ellenben a Barbie és a My Little Pony meséket már kívülről ismeri, hála nekem. A múltkor is együtt voltunk moziban, az új Barbie mesét néztük meg és mielőtt a mese elkezdődött, azt írták ki, hogy 6 éven aluliak számára nem ajánlott. Anya azt mondta jó hangosan, hogy akkor a fél mozi most haza is mehet, nevettek körülöttünk, de mindenki maradt a helyén.

Olyan jó, hogy újra tél van, ez a kedvenc évszakom, mert nagyon sok ünnep van és ilyenkor sok ajándékot kaphatok. Csinálhatunk mézes kalácsot, elmehetünk korcsolyázni és szánkózni is. Feldíszítjük a karácsonyfát és jó sokáig fennmaradhatok Szilveszterkor. Ilyenkor sokat kreatívkodunk anyával. Nemrég egy rendezvényen voltunk, ahol egy nagyon szép gyertyát készítettem, karácsonyi szalvéta mintákat ragasztottam rá. Nagyon örültem neki, mert olyan szép lett és meg is beszéltük anyával, hogy majd karácsonykor meggyújtjuk. Kiraktuk egy pultra száradni, és amikor anya visszajött az asztalhoz, közölte velem a rossz hírt: Elvitte valaki a gyertyánkat! De ki volt az? Mikulás, te biztos láttad! Hogy tehet valaki ilyet? Mondtam is anyának, hogy ennek az embernek, biztos nem hoz semmit a Mikulás, mert rossz volt! De anya azt mondta, hogy nem biztos, hogy rossz ember volt. Hiszen nem volt kiírva oda, hogy ez a gyertya egy gyerek alkotása és ne vigye el. Miért, azt hitte ingyen osztogatják a gyertyákat? Pont az enyémet? Anya szerint, azért vitték el az enyémet, mert az volt a legszebb. Ez sajnos nem vigasztal, de anya megígérte, hogy majd itthon csinálunk egy másikat és karácsonykor az fog égni az asztalon, így nem voltam annyira szomorú.

Tudom, hogy vannak rossz tulajdonságaim is. Túl sokat beszélek, és néha nem tudok leállni. Egyszer anya arra kért, hogy játsszuk azt, hogy most csend van, legalább egy percig! De sajnos nem bírtam ki. Nem tehetek róla! Van, amikor bezsongok és ilyenkor még anya sem tud leállítani. Mondta is a múltkor, látom Emma megint bezsongtál! Erre csak azt feleltem, hát anya, tudod, ez a specialitásom! De mindezek ellenére úgy gondolom, jó vagyok. Nem verekszem, nem kiabálom be a jó megoldást az iskolában, hanem szépen jelentkezem és megvárom, amíg szólítanak. Mindenkinek köszönök, és mindig megírom a házi feladatomat. De anya azt mondja, hogy ez nem mindig elég. Könyörgöm, gyerek vagyok! Szerinte a legjobb jóságmérő az, hogy mennyire segítesz másokon. Amikor anélkül adsz valamit, hogy bármit is kérnél érte cserébe. Hm, mint a Mikulás ugye? De mit tudnék én adni? Anya megkért arra, hogy válogassuk ki a régi játékaimat, amelyeket már nem használok és adjuk oda a rászoruló gyerekeknek. Egy zsák játékot sikerült összegyűjtenünk, amelyet elvittünk közösen egy adománygyűjtő pontra. Adtam babát, labdát, plüssöket, sőt még a póni gyűjteményemből is küldtünk a gyerekeknek egy-két darabot. Kérdeztem anyát, hogy miért van erre szükség? Azt mondta azért, mert segítenünk kell, hiszen vannak olyan gyerekek, akik nem kapnak ajándékot Mikuláskor. Biztos rosszak voltak, mondtam anyának! De anya szerint nem rosszak azok a gyerekek, csak nem jut el hozzájuk az ajándék, ezért kell nekünk segítenünk. Á, most már értem, szóval én tulajdonképpen a Mikulás segítője, vagyis a Te segítőd lettem! Igazán jó érzés! És ami a legjobb ebben, hogy anya nagyon büszke volt rám! Azt mondta, sok kis gyereknek szereztem ezzel örömet.

Szóval ennyit mondhatok magamról. Remélem sikerül döntened. Még egy kis segítség, ha elakadnál. A múltkor anya azt mondta, hogyha nem lennék, engem ki kellene találni. Szerintem ez valami jót jelenthet, nem igaz, Mikulás?

Várlak nagyon!

                                                                                              Szeretettel:

                                                                                              Emma