Ez a bejegyzés a fantasztikus képzelőerővel és logikával megáldott 6,5 éves kislányom önálló meséje, amelyet egyik este Emma szó szerint tollba mondott nekem.

Elkezdte a történetet, és csak mondta és mondta. Aztán papírt és tollat ragadtam, kértem, hogy kezdje újra és mondja lassan, hogy le is tudjam írni. Ez a mese született belőle. Persze lehetne finomítani a részleteket, de nem szerettem volna belenyúlni, hiszen ez az ő meséje. Lenyűgöz, hogyan képes Emma 15-20 percig folyamatos történetet mesélni, egy teljes improvizációt előadni, hiszen akkor és ott találta ki az egészet. Tökéletesen tudja, hogyan épül fel egy mese. Van eleje, van vége és közben van egy cselekmény, ami visz magával. Van benne jó és rossz, próbák, humor, leleményesség. Elképzelésem sincs arról, mi lesz majd, amikor olvasni és írni is fog, de addig vállalom, hogy közvetítem ezt a különleges adottságát. A legfontosabb számomra mégis csak az, hogy önállóan alkotott valamit, ami másoknak is örömet szerezhet. Remélem mindenki legalább úgy élvezi majd a mese olvasását, ahogy én Emma előadását.

Gumimaci kalandra indul

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Gumimaci. Amikor kiment a rétre, látta, hogy esik az eső. Közeledett az este, így megpróbált szállást keresni éjszakára. Elment a Pók házához.

- Bejöhetek? – kérdezte Gumimaci.

- Persze! Ilyen hűvös időben, beengedlek.

A Pók megkínálta Gumimacit egy bödön mézzel. Gumimaci megette és elment aludni. Reggel, amikor kinézett az ablakon, látta, hogy már nem esik az eső és hogy a szél odasodort egy levelet. A levélben ez állt: „Kérlek, segítsetek! A Boszorkány bezárt minket egy üvegbe. Keressétek meg Fagyi lovagot! A Szellemek”

Gumimaci és a Pók összepakoltak, és elindultak kiszabadítani a Szellemeket. A Pók hozott magával egy tábla darabot, gondolta hátha jó lesz valamire.

Elmentek a Csiga házához. Amikor odaértek, megkérdezték tőle:

- Csigácska, tudnál segíteni?

- Miért kell segíteni?

- Ki kell szabadítani a Szellemeket!

- Rendben, de csak akkor, ha megtaláljátok a patakban a házam kulcsát!

- Megkeressük neked a kulcsot! – mondták.

Úszószemüveget fel! – és ezzel be is ugrottak a vízbe. A Gumimaci kezdett már olvadozni a vízben, de gyorsan megtalálta a kulcsot és felúszott a felszínre. A Csiga adott nekik egy tábla darabot, amely pont úgy nézett ki, mint amit a Pók magával hozott.

Kiderült, hogy a Csigának igazából nem is a házához kellett a kulcs, hanem egy ajándékhoz, amit már régóta szeretett volna kibontani. Kinyitották a kulccsal az ajándékot és egy doboz volt benne. Egy olyan doboz, aminek az oldalán egy tekerő volt. Feltekerték a dobozt és előjött belőle egy játékbohóc. A bohócnak egy térkép volt a hasán, amely elvezette őket a rókához és az ördöghöz.

Most már hárman indultak útnak. Először a rókához mentek. Őt is kérték, hogy segítsen kiszabadítani a Szellemeket.

- Szívesen segítek, de csak akkor, ha megtaláljátok a piszkos függönyök között, a szivárvány függönyt.

A barátok addig keresték, míg meg nem találták. A róka nagyon örült, hogy megtalálták a szivárvány függöny, amivel feldíszíthette a házát. Tőle is kaptak egy tábladarabot.

Most már négyen indultak el az ördöghöz.

- Segítened kell, kiszabadítani a Szellemeket! – mondták az ördögnek.

- Rendben, de csak akkor, ha megkeresitek a régi ördögök szarvait.

És meg is találták a közeli barlangban. Kiderült, hogy az ördög szarvakat gyűjt és a gyűjteményéhez tette a szarvakat. Az ördög is csatlakozott a csapathoz. Átadott Gumimacinak egy tábla darabot, amely pontosan illett a többi részhez. Amikor összeillesztették a darabokat, a tábla megmutatta az utat nekik a Boszorkány házához. Nagy örömükben elkezdtek táncolni, de hirtelen jeges szél támadt és egyre hidegebb lett.

Bebújtak a barlangba a szél elől. Ott találkoztak egy jeges emberrel. Gumimaci kezet fogott vele.

- Hú, de hideg vagy! Teljesen lefagyott a kezem! - mondta Gumimaci.

- Mert én vagyok a Fagyi lovag! – mondta büszkén. Segítek, ahol baj van! Csak szóljatok, és én ott leszek!

- Pont téged keresünk! Most kellesz nekünk, hogy kiszabadítsuk a Szellemeket!

És elindultak a Boszorkány házához. A háznál piteőrökkel találkoztak. De az őrök nem vették észre a csapatot, mert túlságosan kicsik voltak az őrökhöz képest. Így bejutottak gyorsan a Boszorkány házába. Amikor kulcszörgést hallottak, rögtön tudták, hogy a Boszorkány ért haza. Gumimaci mondta a többieknek, hogy bújjanak a függöny mögé. Amikor kikukucskáltak mögüle, hogy lássák, mi történik a szobában, akkor a szemközti szekrény tetején észrevették az üvegbe zárt Szellemeket. Az üveg egy lakattal volt lezárva. Közben a Boszorkány fel-alá járkált a szobában és egy kulcs volt a derekához kötve.

- Biztos ez nyitja az üveget! – gondolták.

- Gumimaci! Tereld el a Boszorkány figyelmét, én majd addig átváltoztatom jégkockává! – mondta Fagyi lovag.

És így is tettek. Gumimaci talált egy CD lemezt a padlón és odagurította a Boszorkány lábához. A Boszorkány lehajolt és azt mondta: Ó, hát ez a kedvencem! – és berakta a lejátszóba. Michael Jackson Bad című számára táncolni kezdett. Ekkor Fagyi lovag elővette a kardját és jégkockává változtatta a Boszorkányt.

- Most elvehetjük a kulcsot! – örvendeztek a többiek.

De látták, hogy az is jéggé fagyott a Boszorkánnyal együtt.

- Most hogyan fogjuk kiszabadítani a Szellemeket? – kérdezték.

Gumimacinak támadt egy ötlete.

- Lökjük le az üveget a polcról! Csak nem tudom, hogyan megyünk fel oda.

A Pók azt mondta, sző nekik egy fonalat, amin feljuthatnak a polcra. Így is tettek. Mindannyian felmásztak a fonalon. Elszámoltak háromig és lelökték az üveget a földre. Az üveg széttört a padlón és a Szellemek kiszabadultak.

A Szellemek köszönetet mondtak mindenkinek, hogy segítettek rajtuk.

Itt a vége, fuss el véle!