Látszólag semmi összefüggés nincs a következő történetek között, de mégis úgy érzem, mióta kikerült a falra a kislányom által rajzolt és színezett mandala, azóta a szeretet látható formát ölt és mindenhol megjelenik, úgymond kézzel foghatóvá vált.

Kezdjük talán a kézmosóval, amit nagyinál használtunk. Együtt mentünk kezet mosni és a kézmosó flakonon sok-sok szívecske díszelgett, rajta pedig az Amore felirat. Elmondtam Emmának, hogy ez a szó azt jelenti, hogy Szerelem. A használat után Emma megdicsérte a kézmosó illatát és azt kérdezte: „Akkor most ettől szerelmes leszek beléd?”

Ha szerelmes nem is lett, a szeretet akkor is továbbdübörgött és egy kardigánnal is összefonódott. A csodakardigánról egy külön bejegyzés is született, amely attól csodálatos, hogy az egyik gombja szív alakú.

Mivel szeretek süteményeket készíteni, ezért anyukámtól kaptam egy süteménydíszítő szettet, amelyben elvileg négy különböző formájú elem van (mosolyarc, lóhere, csillag és szív). Emmával bontottuk ki a dobozt és láttam, hogy darabszámra stimmel, de az egyik forma hiányzott belőle. Nem volt benne mosolyarc, viszont a szív formából kettő is belekerült. Emma szomorú lett, hogy nincs mosolyarc, anyukám pedig azt mondta, hogy vissza fogja cserélni. Mondtam anyunak, nehogy visszavigye, ez így tökéletes. Ők nem értették meg elsőre, hogy egyáltalán nem hiányzott belőle semmi, sőt. Sokkal több van benne, mint gondolnák. Hiszen a szeretet belebújt a dobozba.

Emma már néha kiborul, amikor mondom neki, hogy a mandala milyen energiával bír. "Nem igaz, hogy folyton csak a szívek járnak a fejedben!" - mondja sokszor.

De kénytelen belenyugodni, mert nem az én fejemben járnak, ezt ő generálja és sokszor ő is felfedezi a jeleket, ő szól, hogy „Nem hiszem el, hogy már megint!”, vagy „Anya, nehogy kimondd!”. Minap egy apró játékkal tért haza, amit ő választott magának ajándékba. Itthon bontottuk ki és meglepő, vagy sem, de az a játék lényege, hogyha a figura két kezét összenyomjuk, akkor az egy szív alakot formál, ami ráadásul piros fénnyel világít. Ezen a ponton elkezdtem gondolkodni, hogy mi történik itt? Véletlen egybeesések? Nem, mert tudom, hogy nincsenek véletlenek.

Azt is észrevettem, hogy a szívek akkor jelennek meg, amikor Emma is velem van, vagy legalábbis akkor tűnik fel. Idén az oviban anyák napi ünnepségre készítettek a gyerekek egy meghívót az anyukáknak. A meghívó elején egy szív forma van, amelyet Emma hímezett rá a papírra. Amikor az óvó néni odaadta, Emma is ott állt mellettem. Megláttam és elmosolyodtam, odafordítottam Emma felé, de nem szóltam semmit és már láttam az arcán azt a lesújtó nézést, hogy már megint!

Tegnap jött el az a nap, amikor már nem tudtam figyelmen kívül hagyni ezeket a történéseket. Emma játszani szeretett volna valamit. Mindig megadom neki a lehetőséget, hogy döntse el ő, mit játsszunk. Azt mondta: Állatosat! Megbeszéltük, hogy eljátsszuk, hogy megetetjük, megitatjuk az állatokat és szállást is adunk nekik. Emma behozott egy csomó plüss állatot a szobába és még valamit:

- Emma, a plüss szívet miért hoztad be? Az nem állat!

- Mert azt hittem, hogy arról is gondoskodni kell.

- Ebben igazad van. És szerinted hogyan kell róla gondoskodni?

- Hogy szeretettel tápláljuk?

Nem mondtam semmit, csak mosolyogtam. Mit is mondhattam volna? A kérdésében benne van a válasz. Tudja. Félretettük a szívet és önfeledten játszottunk tovább. Aztán elérkezett az este, megtörtént a fürdés, a vacsora, és Emma már pizsamában volt, amikor előbújt a telihold a felhők közül. Mondtam Emmának, hogy nézze meg, milyen gyönyörű. Engem teljesen magával ragadnak ezek a természeti jelenségek, így elővettem a fényképezőgépemet, hogy készítsek róla néhány fotót. Kinyitottam az erkélyajtót, odaálltam a gépemmel és elkezdtem kattintgatni. De mivel Emmát is érdekelte, így ott téblábolt mellettem. Az éjszakai fotó különösen érzékeny, mondtam neki, hogy ne lökdössön, mert bemozdul a kép és akkor csak egy elmosódott massza lesz a hold. De gyerek és természetesen minden tiltás cselekvésre ösztönzi, szeret incselkedni, így többször meglökött. Az egyik fotón emiatt a hold kicsit másképp néz ki, szív alakú formát öltött. TELISZÍV lett! Ugye felesleges megmagyaráznom, hogy miért?

Annyi szeretetet van ebben a csöpp kis emberkében, hogy a körülöttünk lévő világ is kap belőle egy keveset. Azért osztom meg ezt a történetet, hogy mindenki lássa, a szeretet ott van mindenhol, csak észre kell venni. Ez az, amiből, ha minél többet adunk, annál több lesz belőle. Kifogyhatatlan tápláléka minden szívnek. Gondoskodni kell róla, ahogy a játékban is mondta Emma és mindezt úgy tehetjük meg, ha jól használjuk, ha szeretünk vele. Más szóval, üzenet a palackban: Szeressetek!