Emma mindennapjai

Emma mindennapjai

Szeretlek, mert...

2017. május 28. - lisett

Mióta megszületett Emma, nem telt el úgy nap, hogy el ne mondjam neki, mennyire szeretem.

Azt hiszem, szerencsés vagyok, mert olyan gyermekkel áldott meg a sors, aki nem rejti véka alá érzéseit. Nemcsak én, de ő is elmondja nekem, mit érez. Néha úgy, hogy a nyakamba ugrik, néha pedig egészen filozofikusan.

Nem is olyan régen, Emma egyik este ezzel a kérdéssel állt elém:

- Anya, mennyire szeretsz? Mondd el!
- Emlékszel még a nyuszis mesére, amit úgy szeretek? Abban azt mondta egyszer a Nagy mezei nyúl a kis mezei nyúlnak a "Találd ki mennyire szeretlek?" kérdésre: "Mint a szivárvány vége és vissza." Szerintem ez nagyon szép hasonlat, én is legalább ennyire szeretlek.
- Az nem elég! - vágta rá Emma.
- Ó! Hát akkor, mint a Föld megkerülve?
- Nem elég!
- Mint a holdig tartó út és vissza?
- Nem elég!
- Mint az Univerzum vége és vissza?
- Nem, az sem elég!
- Már nem tudok ennél nagyobbat mondani!
- De igen! Egyszer azt mondtad, jobban szeretsz az életednél.
- Ez így igaz. De szerinted az életem nagyobb, mint az Univerzum?
- Igen, az mindennél nagyobb, mert az végtelen...

Elmondhatom akkor, hogy a szeretetem végtelen. És mikor tudná az ember legjobban kimutatni a szeretetét, ha nem akkor, amikor a szeretett lény ünneplésére készül.

Emma 8. születésnapja számára egy átlagos hétfői napnak indult. Bevittem az iskolába, szép napot kívántam neki, elbúcsúztunk és ő felment a terembe. Nem sejthette, hogy mit terveztem erre a napra. Szabadságot vettem ki, hogy vele tölthessem el a születésnapját. Hiszen ez hogyan is lehetne egy átlagos nap? Az életem legfontosabb szereplője 8 éve ezen a napon született meg, ami azóta is szüntelenül hálával tölt el.

Emmának nem mondtam el a terveimet, hogy minél nagyobb meglepetést szerezzek neki. Délután én vártam őt az iskola aulájában. Csuda jó érzés volt számomra is, hiszen ez nagyon-nagyon ritka alkalom. Amikor meglátott, a csodálkozástól csillogott a szeme. Elmondtam neki, hogy mennyire fontos nekem és hogy szeretném, ha a születésnapját, vagyis ami még maradt belőle, együtt töltenénk. Átölelt és egy Jeeeeee! kiáltás kíséretében boldogan sétáltunk ki a suliból.

A meglepetés ezen felül még az volt, hogy elmentünk a Zoo Caféba, ahol nagyon jól éreztük magunkat. Ez az a kávézó, ahol állatokat lehet simogatni, illetve közelebbről megismerni. Kaptunk gekkót, kaméleont, teknőst, nyuszit, hörcsögöt, sőt még egy király pitont is bevállaltam, pedig kissé féltem tőle.

image1_2.JPG

Este fürdés és meseolvasás után úgy gondoltam, hogy e boldog nap lezárásaként elmondom Emmának, hogy mennyire fontos számomra és hogy miért szeretem annyira. Emma pedig kíváncsian meghallgatta:

- Szeretlek, mert ilyen cserfes vagy és ezáltal minden nap meg tudsz nevettetni. Szeretem hallani ahogy nevetsz és azt hiszem, mióta vagy nekem, én is sokkal többet nevetek.

- Tényleg anya? - kérdezte.

- Igen, emlékszel például a szombat estére?

És felelevenítettük az Eurovíziós dalverseny közbeni vicces pillanatot:

Elmondtam neki, hogy 26 országból a négy nagy európai nemzet automatikusan részt vesz a versenyben. Aztán megkérdeztem Emmától, hogy ki tudja-e találni, hogy melyik az a négy nemzet? Erre rávágta: - Első: Csepel! És ismét nevettünk.

Aztán folytattam...

Ugyanakkor sok minden, amit mondasz, el is gondolkodtat. Fantasztikus, ahogyan tanítani próbálod, hogyan lássam egyszerűen a világot. Köszönöm neked a sok örömteli és felejthetetlen pillanatot és szeretnék még sok-sok ilyet átélni. Köszönöm, hogy mindig mindenben meglátod a jót.

Szeretem az együtt töltött perceket, mert veled újra gyerek lehetek. Futok, mászok, labdázok, csúszdázok, rajzolok, színezek, gyurmázom, babázok, pónizok, legózok és még sorolhatnám azt a sok társasjátékot is, amiben folyton megversz. De nem bánom, hisz a múltkor is, amikor kiütöttél azt mondtad nekem átölelve: Bocsi anya, de tudod, hogy szeretlek.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy miattad anyának nevezhetem magam. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de hidd el, tiszta szívből igyekszem jó anyává válni. És köszönöm neked, ha az igyekezetemet értékeled. Egyszer azt mondtad nekem: Anya, téged sokkal jobban szeretlek, mint más gyerek az anyukáját. Ezt a mondatot pedig őrzöm azóta is, és remélem, hogy rászolgálok majd arra, hogy ez a szeretet mindig ilyen erős maradjon.

Miattad kezdtem el írni, szőni a meséket, mert kitártad nekem fantáziabirodalom ajtaját, a te világodat és azt hiszem, időzök még itt egy kicsit.

Szeretem, amikor azzal a mondattal állsz elém: Anya, most ennek nem fogsz örülni! És ilyenkor tudom, hogy valami eltört, elszakadt, kiborult, összemaszatolódott, de azt is tudom, hogy ez a biztos jele annak, hogy bízol bennem és bármit elmondhatsz nekem.

Szeretem, hogy ilyen csodálatosan nyílt szíved van, amelyből tiszta szeretet árad. És amellyel mindenkit le tudsz venni a lábáról. Még a zsémbes, morcos néniket is megnevetteted.

Miközben elmondtam neki mindezt, láttam, hogy lecsukódik a szeme, de én csak mondtam és mondtam tovább. Amikor befejeztem, Emma már aludt, édes mosollyal az arcán. Arra gondoltam, milyen jó lenne minden este ezt a mosolyt látni. És most, amikor visszagondolok az arcára, magam is elmosolyodom.

Bátran ajánlom mindenkinek, hogy nyugodtan ossza meg érzéseit a gyermekével, mert ez erősíti a kapcsolatot kettejük között. Mondjuk ki bátran, amit érzünk, hiszen ehhez csak röpke életünk áll a rendelkezésünkre ebben a minőségünkben. Az egymás iránt, szavakban kifejezett érzések csodákra képesek. Lehet, hogy attól, amit mondunk megváltozik annak az élete, akinek mondjuk, de a miénk is.

Számunkra csodálatos nap volt ez a májusi 15-e, melyet megőrzök a szívemben és a lelkemben is, és ezzel a bejegyzéssel az emlékezetemben is, hogy soha ne felejtsem el, miért szeretem a gyermekem.

image2.JPG

süti beállítások módosítása