Sok szeretettel írtam e verset minden gyermeknek és gyermeklelkű felnőttnek, akik hisznek még az ünnepek varázslatos erejében, a csodákban és ugyanúgy várják a Mikulást, ahogy mi.
A cinke éneke
Decemberi éjszakán
Tél köszönt a tájra
Kicsi cinke dideregve
A reggelt ébren várja
Neszt hall a közelből
Száll ágról ágra,
Hogy kiderítse, ki jár-kel
Ilyenkor nála
Felfedezi a nagyméretű
Lábnyomokat a hóban,
Melyek elvezetik az erdőszéli
Alvó kiskunyhóba
Megcsodálja az ablakokban rajzolódó
Jégvirágok táncát,
És közben észreveszi
A settenkedő piros kabátját
Kicsi cinke dalolni kezd,
Hátha a ház népe felkel:
Tolvaj van a kunyhóban,
És a zsákja már megtelt!
De hallgatásra inti őt
A nagy fehérszakállú
És megmutatja, hogy a zsákban
Ezernyi ajándék lapul
Kivesz egyet belőle
És a kiscsizmába teszi,
Majd a teli zsákot könnyedén
A vállára veszi
A kunyhó mellett várja már
Csilingelő szánja,
Melyet rénszarvasok repítenek
A holdfényes éjszakába
Nagyszakállú integet még
A kicsi cinkének
Lesz miről szóljon
A reggeli cinke ének
Írta és rajzolta: Reider-Tabáni Erzsébet
