Emma kapott a húsvéti nyuszitól egy nyalókát. A csomagolásán virágforma szerepelt, de amikor kibontottuk, mégis egy emberi lábfej formát találtunk benne. Először nem tulajdonítottunk ennek akkora jelentőséget, persze Emma kicsit sopánkodott, hogy miért nem az van benne, ami a képen.

Aztán Emma megkezdte a nyalókát és pár pillanat múlva elszomorodva mondta:

- Anya, ez annyira rossz! Miért kell nekem lábat nyalnom?

Én úgy nevettem. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy talpnyaló lett a gyerekem és hogy mindezt egy nyalókának köszönhetjük. Emma persze nem értette az egészet, aztán elmagyaráztam neki, hogy van egy ilyen kifejezés, hogy talpnyaló, de egyébként ez egyáltalán nem jó tulajdonság.

Aztán elgondolkodtam, hogy már megint mennyire igaza van. Milyen megalázó és gusztustalan is egy gyereknyalókát így forgalmazni! Jobb ötlet nincs? Kinek a  esztelen elgondolásából született az, hogy jópofa lehet egy gyereknek lábfejet nyalogatni? A szív, virág, vagy kör forma manapság már smafu? Ráadásul zsákbamacska is, hiszen a csomagoláson nem ezt hirdetik. Nyilván egy lábfejjel nem lepném meg a gyereket. Ez még viccnek is rossz!

Persze vannak olyan élelmiszerek, ételek, amelyekbe néha jó egy kis játékosságot csempészni, hogy fogyasztható legyen a gyerektársadalom részére is. De a nyalókát legfőképpen az íze miatt szeretik a gyerekek és belegondolva abba, hogy egy eperízű lábat kell nyalogatni, eléggé  bizarrá válik a dolog. Azért a gyerekek kis fejében is összeáll a kép, hogy  mi mivel kombinálható. 3 évesen lehet, hogy még Emma nem tette volna szóvá ezt a nyalóka sérelmet, de  most, hogy már egyre értelmesebb, számára ez nem összeegyeztethető. Ki is dobtuk, nem ette meg. És igaza van! A nyalóka nyilván egy gyerekeknek szóló édesség. De őszintén szólva, én sem örülnék neki, ha a kedvenc csokimat olyan formában árulnák, ami egyébként undort vált ki belőlem, de jó üzleti fogás.

Mindenesetre jó lecke volt. Habár Emmának még fogalma sincs arról, mi, vagy inkább ki az a talpnyaló, de egy nyalókának sikerült felvilágosítania, hogy rossz érzés és rossz dolog is ez. Remélem, hogy sosem lesz az!

 Ugyanakkor fel lehet fedezni életigazságokat ebben a történetben is.

Az élet olyan, mint egy nyalóka. Néha nem azt kapjuk, mint amire számítunk. Egyszer egy virág, egyszer egy lábfej juthat osztályrészül, de ha amit kaptunk, az rossz nekünk, egyszerűen kidobhatjuk a kukába és mehetünk tovább. Ez a választás szabadsága.