Családi és baráti összejöveteleknél mindig van nálunk rágcsálnivaló az asztalon. Emma egyik kedvence a Party Mix. A zacskóban több fajta és féle keksz, illetve ropi van, például sima halacska, szezámos halacska, vagy perec. Viszont a csillag formájú kekszből - eddig - mi mindig csak egy darabot találtunk benne. Emma szereti ezt először megkeresni és a végére tartogatni. Mivel ebből egy van, így ez csakis az övé lehet.

Egyik családi összejövetelnél azonban ezt nem mindenki tudta. Keresztapu sem. A csillag keksz ott volt az asztalon a kínálótálban és Pisti megette. Emma észrevette ezt és kirohant a szobából. A konyhában értem utol. Sírt. Leguggoltam hozzá, hogy megvigasztaljam.

- Mi a baj baba? - kérdeztem.
- Megette! - hangzott a válasz mérgesen.
- Sajnos nem tudta, hogy az a tiéd. Nem mondtad neki, hogy azt nem szabad megenni.
Emma sírt tovább.
- Most nagyon haragszol rá, igaz? - faggattam még.
- Igen! De miért nem inkább papa ette meg?
- Jobb lett volna, ha papa eszi meg? Inkább rá haragudnál, mint a Pistire?
- Igen, nem akarok a Pistire haragudni!
- Hát ennyire szereted őt? De drága vagy!
Átöleltem. Letöröltük a könnyeket és megnyugodva tértünk vissza a szobába. Emma odament Pistihez. Pisti elnézést kért tőle, amiért megette a csillagot. Amikor elmeséltük az érzéseit az üggyel kapcsolatban, akkor Pisti is átölelte, megpuszilta és újra rend volt Emma kis lelkében.