Emma Szentesen összebarátkozott Pamaccsal, a kedves Bánfi család kiskutyájával.

Emma először nagyon félt tőle, mint minden kutyától, de aztán láthatta, hogy milyen kis barátságos Pamacs, így gyorsan ment az oldódás.

Sokat játszottak, labdáztak a kertben. Emma folyton beszélt hozzá, mintha Pamacs egy kisgyerek lenne, akit irányítani kell. Pamacs pedig nem nagyon értette, mit akar tőle ez a kislány. Egyik alkalommal azt mondta Pamacsnak, aki az ebédlőasztal alatt ült és nézte Emmát. - Most miért nézel így rám kis Pamacs? Azt hiszed, hogy én vagyok az anyukád? Pedig pont fordítva volt, Emma hitte úgy, hogy gondoskodnia kell a kiskutyáról.

Nagyon meleg nyári nap volt, ezért Pamacs lefeküdt a kertben a kőre hűsölni, Emma pedig lávaköves masszázzsal kényeztette, amit a kutyus tűrt engedelmesen.

Annyira összebarátkoztak, hogy délután Pamacs még elvitte egy sétára is Emmát a Kurca folyó partjához. De sajnos hamarosan el kellett tőle búcsúznunk, mivel a buszunk indult vissza Budapestre. Pamacs még az állomásra is kikísért minket.

Emma nagyon szomorú volt, hogy ott kellett hagynia Pamacsot. A buszon még sírdogált utána, aztán lassan elaltatta az utazás ringató élménye, de bizonyára új kis barátjával álmodott.

Zsuzsika, a kozmetikusom már személyesen ismeri Emma virgoncságát. Legutóbbi együttes látogatásunk során sem maradhatott el a műsorszám. 

Emma meglátta a köldökömet, ami nagyon felcsigázta.

Mi ez a köldök? - kérdezte. Elkezdte piszkálni a sajátját, aztán egyszer csak ezt mondta:

Ó, ó! Ez zsákutca! :)

 Amikor nincs kedve a gyereknek lemenni a boltba, sok mindent kitalál, hogy az ő akarata érvényesüljön.

- Emma, légyszi menjünk le a DM-be.

- Csináljuk azt, hogy mi itthon maradunk és apa megy le.

- De apa nem tudja, hogy mit kell venni.

- Akkor felírod neki.

Mintha az bármit is segítene. :D

„Onnan tudjuk, hogy a gyerek kezd felnőni, hogy elkezd olyanokat kérdezni, amikre van válasz.” /Mérő László/

Emma egy 5 éves, óvodás kislány, akiről korán kiderült, hogy roppant szellemes és cserfes. Már 2 évesen olyan kérdéseket tett fel, amelyekre visszagondolva ma is megmosolygok. Az eltelt évek alatt a kérdések továbbra is maradtak, csak annyi változott, hogy egyre nagyobb értelmet nyertek és a kérdések mellett saját gondolatai is beindultak.

Korábban naplómba gyűjtöttem aranyköpéseit, beszólásait, aztán gondoltam egyet és néhány történetet facebook oldalamon is közzétettem, hogy mások számára is vidám perceket szerezzek. A szituációk egyre sűrűsödtek, a beszólások mindennapossá váltak. Nagy sikere lett úgynevezett „Napi Emma” rovatomnak. Bárkivel találkoztam, mindig megemlítette, hogy olvassa a bejegyzéseket, amelyek nagyon mulatságosak, sőt néhányan azt is mondták, hogy már várják a napi Emma sztorit.

Így jött az ötlet, hogy megnyissam ezt a blogot, amely Emma mindennapjairól szól. Bevallom sokszor nemcsak szereplője vagyok Emma életének, hanem megfigyelője is. Néha azon kapom magam, hogy csak nézem őt. Mivel nem tudok elfogultság nélkül írni róla, ezért inkább meséljenek az ő történetei, kicsi világának mindennapjai, amelyek remélem, hogy sok mindenkinek szereznek majd boldog perceket.

 2014.08.16.